| |||
2009.03.08. | |||
A. Mai gondolatok a vasárnap A sorozat igehirdetési alapigéjéről | |||
Ábrahám magvában áldatik meg a föld minden nemzetsége! | ApCsel 3,22-26 | ||
De ki is ő? A megígért Próféta, az ÚR Isten Szolgája, egyszülött Fia; az ÚR Jézus Krisztus! E heti igénk ezt hirdeti: "Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk" (Róm 5,8)! Péter, a sánta meggyógyítása után; mai igénk előtt, bizonyságot tesz Jézusról: "a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát; feltámasztotta őt a halálból. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert; s a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét" (lásd ApCsel 3,13–16). Az ún. arany-evangélium hirdeti, immár kétezer éve: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16)! De hogyan is áld meg Isten? Péter világos válasza szerint az ÚR Szolgájában: "aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából" (26. v.)! Emlékezzünk Isten korábbi kijelentéseire! Ábrahámnak adott ígéretei nemcsak Izráelnek szólnak, de az ő magvában, azaz utódjában; Krisztusban, minden embernek felkínálja és biztosítja a megtérés lehetőségét őhozzá; s így Isten örökkévaló áldását nyeri el a kegyelmet nyert bűnös! Az ÚR ezt mondta Ábrahámnak, amikor elhívta őt: "Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége" (1Móz 12,3)! Mikor Isten próbára teszi Ábrahám hitét, és a fia feláldozását kéri tőle, megerősíti ezt az ígéretét: "és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe, mert hallgattál szavamra" (1Móz 22,18). A pogányok apostola értelmezi ez ószövetségi kijelentéseket: "Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. – Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak" (Gal 3,7.8). Semmi kétségünk ne legyen; az ÚR Isten ezen ígéretei reánk is vonatkoznak. Az "írástudó" Pál így érvel: "Nem így mondja az Írás: »és az ő utódainak«, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: »és a te utódodnak«, aki a Krisztus. – Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök" (Gal 3,16.29). Igaza van Luthernek; a Szentírás magyarázza a legjobban önmagát! Vegyük ezért mi komolyan Istennek e böjtben hozzánk szóló igéjét s Dáviddal együtt kérjük, Károli szavaival: "Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak" (Zsolt 25,6)! Péter kérdezi: elnyerted az Isten áldását; tied-e Krisztus és te az övé vagy-e már? |
B. | Heti "Ne félj!" vezérige | |
"Ekkor félelem fogta el a filiszteusokat, és ezt mondták: Isten jött a táborba! Jaj nekünk – mondták –, mert ilyen még nem volt sohasem!" | ||
1Sám 4,7 |
C. Ünnepi vers | |
Pecznyík Pál | |
KÉT VONAT Útitársam, kivel vonulok földön át, | |
|