| |||
2008.11.23. | |||
A. Mai gondolatok a vasárnap óegyházi ószövetségi igéjéről | |||
Én új eget és új földet teremtek – mondja az ÚR! | Ézs 65,17-25 | ||
Az egyházi esztendő utolsó; örökélet vasárnapján új kezdetről; Isten új, örökkévaló országáról olvasunk az Ószövetség evangélistájának tolmácsolásában. Ennek az üdvpróféciának a kezdő, és záró verse Isten új teremtéséről szól, míg a 18-24. versek Jeruzsálem népének megváltozott földi életéről; ahol az emberek reménysége a hosszú, beteljesedett élet; vígságban, bőségben, békességben, boldog örömben. E szép képek az ÚR Jézus eljövendő földi ezeréves királyságát szemléltetik. A millennium megelőzi az utolsó ítéletet, és ez alatt teljes béke uralkodik majd a földön, s a választott zsidó nép is eléri a hit teljességét. A bűn és halál még nem lesz eltörölve, hiszen a kígyónak por lesz a kenyere (lásd 1Móz 3,14)! Az örökkévalóság mai ünnepe arról is szól; "amit szem nem látott, fül nem hallott, s ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek" (1Kor 2,9)! Tehát jogos az örömre, ujjongásra szóló felhívás: "Ezért örüljetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek" (18. v.)! Kibeszélhetetlen ez a nagy öröm, ami ránk vár az Istennel való szeretetközösségben; az öröklét időtlen teljességében! Ám János apostol már látta ezt az új eget és földet, s a mennyei Jeruzsálemet: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük"! A látomást maga a trónuson ülő ÚR Isten erősíti meg: "Íme, újjáteremtek mindent; s aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz" (Jel 21,3.5.7)! De mi, hogy lehetünk részesei ennek az örök örömnek? És ezzel függ össze e sorsdöntő létkérdés is: "Hol töltöd az örökkévalóságot?" Isten gyermekeivé csak megtérés és újjászületés által lehetünk, az ÚR Jézusba vetett hitünk által! S ennek következményeként, elnyerjük a Szentlélek ajándékát; csak így mondhatjuk Istent Atyánknak! És így, Pállal együtt megvallhatjuk: "többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem" (Gal 2,20)! De miért hihetünk a személyes Megváltónkká lett ÚR Jézus ígéretének? "Mert ő az igaz Isten és az örök élet" (1Jn 5,20)! Az egyházi év végén is végtelen új kezdetet kínál sorsfordító, minden időn túl érvényes önkijelentése és kérdése szerint: "Én vagyok (!) a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" (Jn 11,25-26). |
B. | Heti "Ne félj!" vezérige | |
"Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni." | ||
5Móz 10,17 |
C. Ünnepi vers | |
Pecznyík Pál | |
VÁRATLAN ÉRKEZIK… Minden népe közül, | |
|