HÚSVÉT UTÁN 5. VASÁRNAP | |||
| 2008.04.27. | |||
| A. Mai gondolatok a vasárnap óegyházi ószövetségi igéjéről | |||
| Mózes esedezett Istenéhez, az ÚRhoz! | 2Móz 32,7-14 | ||
Az imádkozás vasárnapján a népéért közbenjáró imádságot mondó Mózes áll előttünk ebben az igében. De nem szédíti meg Isten ajánlata, hogy az ő utódait teszi nagy néppé. A fogságból kihozott, választott népe ugyanis aranyborjút készíttetett Áronnal, azt imádta az egy igaz Isten helyett. Az ősatyáknak adott ígéretei ellenére Isten el akarja pusztítani a bálványimádó népet, mert megsértették a Tízparancsolat közül az elő, a főparancsolatot: Ne legyen más Istened! A pusztában vándorútra induló népnek nem volt türelme kivárni míg Mózes fenn a Sínai hegyen átveszi a két kőtáblát és Isten elmondja törvényeit. A negyven napos távollét elég volt, hogy a bálványimádásba süllyedjenek, nekik látható isten kellett, akinek áldozatot mutathatnak be, az engedelmesség s önmaguk teljes odaszánása helyett. S ez az általuk szerzett ünnep jó alkalom volt a mulatozásra, ami szó szerint a lelki paráznaság mellett a testi kicsapongásokat is jelenti. Miként egykor Ábrahám könyörgött a tíz igaz ember megmentéséért Sodoma elpusztításakor, úgy állt oda Mózes is Istene elé s esedezett, közbenjárt népéért. Saját kijelentésére emlékezteti az Urat; az ősatyáknak tett ígéretére és esküjére. A pogány asszony is így fogta szaván Jézust: "Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból" (Mk 7,28)! És méltán írta Jakab apostol is: "Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének" (Jak 5,16)! Mózes ebben is Jézus előképe, mert ő a mi egyetlen közbenjárónk az Atyánál. Az Úr helyettes áldozatával elhordozta a mi bűneink büntetését. Ahogy szánalomra indult akkor az Úristen az Egyiptomból kiszabadított, választott népe iránt és nem végzett velük; ma sem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen! Közbenjáró imádságában Mózes tusakodott Istennel s ígéreteire és korábbi mentő cselekedeteire emlékeztette őt. Isten ma is imádságot meghallgató ÚR és azt várja, hogy gyermekei hozzá forduljanak. Egy ismert hasonlat az imádságot a lélek lélegzetvételének nevezi; valójában – az ÚR Igéje mellett, ami mindennapi lelki kenyerünk – nekünk van szükségünk a vele való állandó összeköttetésre. De akkor miért hagyjuk oly sokat fuldokolni lelkünket? Ahogy az éltető oxigén nélkül nem élhetünk sokáig; az imádság hiánya lelki halálhoz vezet igen hamar! Jézus Krisztus ezt ígéri: "Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek" (Jn 16,23)! Ezért: "Szüntelenül imádkozzatok" (1Thessz 5,17)! | |||
| B. | Heti "Ne félj!" vezérige | |
"És ezt mondta: Ne félj, te kedves férfiú! Békesség neked! Légy erős, légy erős! Amikor így beszélt hozzám, megerősödtem, és ezt mondtam: Beszélj, uram, mert megerősítettél engem!" | ||
Dán 10,19 | ||
| C. Ünnepi vers | |
Pecznyík Pál | |
ÖRÖK HÁLA! Kegyelem, hogy megértettem, | |
![- Csütörtök [2025.02.06.] "Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az URat!"](https://m.blog.hu/or/oromuzenet/image/mobil/header.jpg?v=1403127092)
