SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN A 8. VASÁRNAP | ||||||||||||||||||
| 2007.07.29 | ||||||||||||||||||
| A. Mai gondolatok a vasárnap óegyházi epistolájáról | ||||||||||||||||||
| Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai! | Róm 8,12-17 | |||||||||||||||||
Keresztyén életünk lényegéről tanít Pál a Római levél e kulcsfejezetében: akik a Krisztusban vannak, Lélek szerint járnak! Hogyan válhat valósággá: Élek többé nem én, hanem Krisztus él bennem!? Amikor az arany-evangéliumot (lásd: János ev. 3,16) hit által el- és befogadtuk, így Isten magához téríthetett, s az Úr Jézus megváltónkká lett, ugyanakkor az Úristen újjá is szült minket igéjével és Szentlelkével. S attól a pillanattól kezdve az Atya-Fiú Lelke lakozást vett bennünk. Így lettünk Isten gyermekeivé. Igénkben is a Szentháromság mindhárom személye a tevékeny cselekvő: 1.) Atyánk az Isten, 2.) Örököstársunk a Krisztus, 3.) Vezérünk a Lélek! Csak így tudunk félelem nélkül élni s legyőzni a test cselekedeteit; a bűn konkrét megjelenési formáit, a bennünk élő Lélek erejével. Teljes bizalommal szólíthatjuk Atyánknak, mennyei édesapánknak a Teremtő Istent; örökségünk lett a Megváltó Isten örökkévaló élete; s a minket Megszentelő Isten "űz" bennünket ezután! Nem kell a saját, bűnös óemberünk önző akaratát cselekednünk. Mindez valóság s nem vágyálom, "mert maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk" (16. vers)! Ezután senki sem szakíthat el minket Isten szeretetétől. A jó pásztor ígéri juhainak: "Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből" (l. Jn 10,28-29)! A mi Atyánkhoz bátran kiálthatunk bármikor; ő igéje és Lelke által vezérel, s nem hagy magunkra. De osztoznunk kell Krisztus szenvedésében is, hogy az örök dicsőségben is együtt legyünk vele! A teljes örökséget kell vállalnunk! Természetesen nem az ő egyszeri és megismételhetetlen megváltó szenvedéséről és haláláról van szó; hanem a tanítvány osztozik Mestere sorsában. A Krisztus ügyéért e földön; lehet, hogy szenvednünk is kell. Gondoljunk csak arra, hogy mindenki, aki Jézust, mint Megváltót és Urat elfogadta, magára zúdítja e világ ellenségeskedését, annak minden szennyével és gyalázatával. S a vértanúság bátor vállalása is hozzátartozik Isten gyermekei földi sorsához! "Pál szerint az Krisztus testvére és örököstársa, aki vele együtt szenved. Ha tízszer megégetnének, vagy megfojtanának is, semmi se volna az eljövendő dicsőséges, örök élethez képest" – vallja Luther. S mi felvállaljuk istenfiúságunkat? "Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe." Zsolt 46,3 | ||||||||||||||||||
| C. Ünnepi vers | |
Pecznyík Pál | |
MEGTÖRTÉNT AZ ELSZÁMOLÁS! Drága testvér, mért roskadsz még, | |
![- Csütörtök [2025.02.06.] "Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az URat!"](https://m.blog.hu/or/oromuzenet/image/mobil/header.jpg?v=1403127092)
