SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN AZ 5. VASÁRNAP | ||||||||||||||||||
2007.07.08 | ||||||||||||||||||
A. Mai gondolatok a vasárnap óegyházi epistolájáról | ||||||||||||||||||
Az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben! | 1Pt 3,8-15 | |||||||||||||||||
Az Úr megszentelése azt jelenti, hogy szuverén Úrrá tesszük Jézus Krisztust az életünkben. Minden, amit teszünk és mondunk, legyen az Ő akarata szerint, az Ő tetszésére és az Ő dicsőségére! Krisztus uralmának érvényre kell jutnia életünk minden területén, mert mi az Ő vérével megváltott tulajdonai vagyunk. Levelét olyan kisázsiai keresztyén gyülekezeteknek írta az apostol, amelyek hátrányt szenvedtek hitük miatt pogány környezetük részéről. Péter vigasztaló s erősítő igéje a keresztyén életformáról tanít; amit a hűséges kitartás, a reménység megvallása és a szenvedés vállalása jellemez. Mai igeszakaszunk két részre osztható: a 8-12. versek elmondják, hogyan bánjanak egymással a keresztyének, s a 13-15. versek pedig arról szólnak, hogyan viselkedjenek pogány környezetükkel szemben. Jézus Hegyi-beszédéből idéz Péter: "Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket és mindenféle rosszat hazudnak rólatok" (Mt 5,10.11). Ezért cselekedjük a jót állhatatosan, mert a bizonyságtevő élet lényege, hogy a tettek és a szavak elválaszthatatlanok egymástól. A tanítványi lelkület szükségszerű tartalma az igazságért való szenvedés, a bátorság és az istenfélelem. Ezért ne féljünk az emberek fenyegetéseitől, hanem a bennünk élő személyes hitünkről, az örök élet reménységéről is mindenki előtt; szeretettel a szívünkben, örömmel adjunk számot! Akiben hit által Krisztus él, az nem teheti, hogy ne adja tovább az örömhírt; az arany-evangéliumot, válogatás nélkül, minden embernek; Urunk missziói parancsának engedelmeskedve: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16)! Vegyük komolyan Dr. Luther, címadó igeversünkről szóló szavait is: "Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben" (Károli-fordítás)! "Istennek a szívünkben való megszentelése azt jelenti, hogy amikor Isten reánk küld valamit; jót vagy rosszat; jólesőt vagy fájdalmasat; szégyent vagy dicsőséget; szerencsét vagy bajt; tartsuk azt ne csupán jónak, hanem szentnek is, mondván: csupa drága szentség ez, amelyre nem is vagyok méltó. Ha ilyenekért is tudom Istent dicsőíteni, akkor szentelem meg Őt a szívemben." "Nem félek a sok ezernyi néptől, amely körülvett engem." Zsolt 3,7 |
C. Ünnepi vers | |
Pecznyík Pál | |
A LEGNAGYOBB CSODA! Hívő ember ma is | |