SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN A 4. VASÁRNAP | |||
2007.07.01 | |||
A. Mai gondolatok a vasárnap óegyházi epistolájáról | |||
Várunk a fiúságra, testünk megváltására! | Róm 8,18-23 | ||
Isten gyermekei a fiúság lelkét kapták és Krisztus örököstársai; miért kell akkor még várniuk a fiúságra és testük megváltására? A választ Pál, az igeszakaszunkat követő versekben ekként adja meg: "Üdvösségünk reménységre szól. Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk" (Róm 8,24.25)! Nincs ugyan már most sem, semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztusban vannak, mivel Isten Lelke vezeti őket; de nem értek még a célba! A test megváltása, a megdicsőült mennyei test felöltése csak az elragadtatáskor történik meg. Ezért Isten gyermekei reménykednek az ő ígéretei beteljesülésében. Mindez sóhajtozást és feszült várakozást is jelent; amely a "most" és a "majd" roppant távlatú ellentétéből fakad. Ez eltölti az egész teremtettséget, és ott lüktet Isten gyermekei lelke mélyén is. Alapigénkben három ellentétpárhuzamot is felfedezhetünk: 1.) A jelen szenvedései és az eljövendő dicsőség közötti ellentét; amely miatt a teremtett világ, Isten gyermekei, de maga a Lélek is sóhajtozik. 2.) A teremtett világ és Isten fiai egyaránt Ádám bűne következtében vettettek a hiábavalóság alá; "legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist s bogáncsot hajt neked" (1Móz 3,17.18)! 3.) A romlandóság szolgasága, vagy másként; a rothadandóság rabsága feszültségben áll Isten gyermekei dicsőséges szabadságával. De Isten Fia a kereszten az ősi kígyó fejére taposott; ezzel megtörte az ősi átkot, így az egész világ Megváltójává lett! Akik hit által befogadják őt az életükbe; azok részesülnek Isten gyermekei dicsőségében, az örök üdvösségben! Pál ezt így vallja: "aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által" (Róm 8,11). Ezért az ÚR Isten gyermekei boldog reménységgel várnak a fiúságra, testük megváltására. De míg e világban élünk, vegyük komolyan Luther figyelmeztetését: "E világ a bűnös, Istentől elfordult ember világa; Isten teremtette, de az ember bűne megrontotta. Fejedelme az ördög. Vége az ítélet napján lesz. A keresztyéneknek nem igazi hazája, csak vándorlásuk helye. Nagy kísértést jelent, hogy múlandó javai szem előtt vannak, míg az Isten dolgait csak a hit ragadhatja meg. A világot az ördög szereti is felhasználni eszközül, a keresztyének elhitetésére." |
B. | Heti "Ne félj!" vezérige | ||||||||||
"Elihú mondta: Ne félj, és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni." Jób 33,7 | |||||||||||
|