SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN AZ 1. VASÁRNAP | |||||||||||||||||||||||||||
2007.06.10 | |||||||||||||||||||||||||||
A. Mai gondolatok a vasárnap óegyházi epistolájáról | |||||||||||||||||||||||||||
Aki szereti Istent, szeresse a testvérét is! | 1Jn 4,16b-21 | ||||||||||||||||||||||||||
János, a szeretet apostola hitelesen írhatta le levelében ezt a kijelentést: "Isten szeretet" (1Jn 4,8.16b)! De fordítva már nem igaz; mert a szeretet nem Isten! Az Isten legbensőbb lényege a szeretet, és ez nem érzelem, hangulat, érdek vezérelte emberi igyekezet! Ő már előbb szeretett minket mindennél és mindenkinél; ezért élhetünk gyermekeiként. Úgy, oly nagyon szeretett, hogy az "arany-evangélium" szerint egyszülött Fiát adta értünk, hogy aki hisz őbenne; tehát hiszi, hogy Jézus Krisztus Úr, valóságos Isten és ember; annak az Atya, ingyen, kegyelemből örök életet ajándékoz! A mi emberi szeretetünk csak ebből táplálkozhat. Jézusunk, a szeretet kettős nagy parancsolatát egy törvénytudóval mondatta ki; aki tenni akart valamit azért, hogy elnyerje az örök életet: "Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat. Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél, tedd ezt, és élni fogsz" (Lk 10,27-28)! De ki a felebarátom? Az, aki irgalmas hozzám; s kinek vagyok én a felebarátja? A mai vasárnap evangéliuma szerint; a koldus Lázárnak, a gazdag ember kellett volna, hogy a felebarátjává legyen. De nem lett azzá, és ezt később, az örök kárhozatban sem értette meg, mert ott is azt akarta, hogy neki szolgáljon Lázár; - egy újhegynyi vízzel! A mai vasárnappal az egyházi esztendő ún. ünneptelen féléve kezdődik el. De lehet-e ünneptelen az életünk, amikor minden vasárnap, Istenünk minden emberi értelmet felülmúló szeretetét ünnepelhetjük; aki kihozta a halálból a juhok nagy Pásztorát, hogy mi ne legyünk többé árvák, pásztor nélkül valók! S ő igéje és Szentlelke által velünk marad életünk és e világ végezetéig! A kérdés csak az, hogy teljessé lett-e bennünk Isten szeretete; ismerjük-e, hiszzük-e, felismertük-e egyáltalán Istennek, ezt a Jézusban felénk megnyilvánuló, örök szeretetét?! „Mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk!” (Kiskáté) A gazdag ember nem félte Istent, ezért kell félnie az ítélet után örökké, a kárhozatban. De ő félelemmentes életet kínál nekünk, ha elfogadjuk és továbbadjuk embertársainknak, Istenünk szeretetét, s így egymás Krisztusává leszünk! Luther Márton szerint; Isten gyermeke: "ahogy szeretné, hogy az emberek vele tegyenek, úgy cselekszik ő is a felebarátjával."
|