HÚSVÉT UTÁN AZ 5. VASÁRNAP | |||
2007.05.13 | |||
A. Mai gondolatok a vasárnap óegyházi epistolájáról | |||
Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói! | Jak 1,22-27 | ||
Mit is jelent a mindennapokban Isten igéjének tisztelete? Erről tanít Jakab apostol, s ez több, mint részvétel a vasárnapi, ünnepi istentiszteleteken; mert "Boldog, aki hallgatja, s megtartja, Uram, beszéded!" - amint énekeljük is. Isten igéje élő és ható! A mai vasárnap hangzik ez a felszólítás: "Szüntelenül imádkozzatok!" (1Thessz 5,17) Hogyan lehetséges ez? Az imádságot a lélek lélegzetvételének is nevezik, míg az igét lelki kenyérnek. Nem élhetünk ezek nélkül! Isten szól hozzánk igéjében, mi pedig a Jézus nevében mondott imádságainkban válaszolunk neki. Ez egy vég nélküli folyamat, mert az örökkévalóságban sem ér véget az Istent dicsőítő és magasztaló imádság; ahol színről-színre láthatjuk és hallhatjuk majd Urunkat és Istenünket. Addig is életté kell válnia bennünk Isten cselekvést, történést és létezést kifejező és munkáló szent igéjének! De nem a "jó" cselekedetekből való megigazulást tanítja Jakab, mert az a hit által, kegyelemből, Krisztusért történik! De az Isten színe előtt igazzá lett bűnös ember hálás szívvel cselekszi Megváltója és Szabadítója akaratát; engedelmeskedik igéjének; s így teszi őt boldoggá a cselekedete! De mit is jelentenek a szeretet cselekedetei? Például, a mindennapi kegyesség; Károli fordításában a "tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet"; az elhagyottak, magukra maradtak; árvák, özvegyek meglátogatását és megsegítését jelenti. De ide tartozik a világi "szeplőktől" való tartózkodás is; ami önmagunk megőrzését jelenti az Isten ellen lázadó és tőle elidegenedett emberek világától. Már az Úr Jézus is ezért könyörgött főpapi imájában: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól" (Jn 17,15)! Így tartozik szorosan össze az írott, a hirdetett és a testté lett Ige befogadása, bennünk életté; a hit cselekedeteivé válása, és a szüntelen imádság! Mindezt jól szemlélteti ez a máig is használatos; közel 1600 éves, malabár úrvacsorai istentiszteleten mondott hálaadó s könyörgő liturgikus imádság részlete: "Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk; add, hogy süket legyen a veszekedés és a békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk; add, hogy meglássa üdvözítő reménységedet is. Dicséretedet énekelte nyelvünk; add, hogy az igazat vallja ezután. Csarnokaidban járt a lábunk; add, hogy az igazság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk; add, hogy új életet éljen ezután. Hála neked kimondhatatlan ajándékodért! Ámen" |
B. | Heti "Ne félj!" vezérige | |
"Ezt mondja nektek az ÚR: Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené." | ||
2Krón 20,15 |
C. Ünnepi vers | |
Pecznyík Pál | |
JÉZUS NYÁJA! Idegen nép | |