HÚSVÉT, A FELTÁMADÁS ÜNNEPE | |||
2007.04.08 | |||
A. Mai gondolatok a vasárnap óegyházi epistolájáról | |||
A mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott! | 1Kor 5,6-8 | ||
"Az Úr feltámadt! Az Úr valóban feltámadt! Dicsérjük az Urat! Halleluja!" Az ősegyházban így köszöntötték egymást a keresztyének a Feltámadás ünnepén. Húsvéti hitünk alapja; Pál, címben idézett kijelentése. De Nagypénteket és Húsvétot nem lehet egymástól elválasztani! "Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, Mint a bárány; ha vágóhídra viszik" (Ézs 53,6-7). S a feltámadott Krisztus mondja: "Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai" (Jel 1,18)! A kovásztalan kenyerek ünnepe előtt el kellett távolítaniuk minden kovászt a zsidóknak a házukból. Az ünnep eredetéről s elrendeléséről Mózes törvényei között olvashatunk; (lásd: 2Móz 12,15-20; 13,1-10). A páskabárány megölése Jézus kereszthalálának az előképe volt. Igénkben Pál nem az élesztőről beszél; a szó szerinti kovászról, amit a kenyér dagasztásához használnak; hanem átvitt értelemben alkalmazza e kifejezést a bűnre; e helyen az erkölcsi bűnökre. Ezért arra szólít fel, hogy húsvét után; élhetünk a tisztaság és az igazság kovásztalan kenyerével. Gondoljunk Jézus nagycsütörtöki úrvacsoraszerzésére. Vehetjük az ő testét és vérét: "Ezt cselekedjétek, az én emlékezetemre"! Jézus él, - én is vele?! Mit üzen Pál; milyen legyen a mi életünk - húsvét után? Legyen bennünk komoly bűntudat; irgalmatlan harc minden bűn ellen; s bátor felelősségérzet minden bűnös iránt! Menjünk bűneinkkel a Krisztus vére alá; megtisztít minket minden bűntől! Járhatunk újjászületett hívőként a feltámadt Úrral; s megtapasztaljuk személyesen, akárcsak az emmausi tanítványok; "Velem vándorol utamon Jézus"! De miért is volt szükség Krisztus, az ártatlan Bárány, egyszeri és megismételhetetlen keresztáldozatára; mi is történt a véres Golgotán? Luther véleménye szerint: "Három ellenség támadt rá egyszerre. Halál, bűn és ördög. S íme, mindhárom ellensége lábánál hever. E dicső győzelmet ünnepeljük. Minden erőnk abban van, ha Krisztus húsvéti győzelmét csakugyan a szívünkre vesszük és rendíthetetlenül hisszük!" A Niceai Hitvallás ökumenikus, új fordítása szerint (is) vallást tehetünk a bennünk élő hitről: "Hiszek Jézus Krisztusban, aki az Atyával egylényegű. Keresztre feszítették értünk, kínhalált szenvedett és eltemették, harmadnapon feltámadt az Írások szerint. Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen." |
B. | Heti "Ne félj!" vezérige | |
"… más isteneket pedig ne féljetek!" | ||
2Kir 17,37b |
C. Ünnepi vers | |
Pecznyík Pál | |
NINCS A SÍRBAN Ő! Elmúlt a mély gyász, szívbe markoló; | |