BÖJT 1. VASÁRNAPJA | |||
2007.02.25 | |||
A. Mai gondolatok a vasárnap óegyházi epistolájáról | |||
Íme, most van a kegyelem ideje! | 2Kor 6,1-10 | ||
Ez a böjti idő a mi számunkra is a kegyelem ideje lehet, és Isten elfogadott kegyelme által az üdvösség napja is; amikor az Úr Jézusba vetett hitünk alapján üdvösséget nyerünk. De hogyan lehetséges mindez? Pál missziói szolgálata segít a válaszadásban. Az Úr szolgája böjtölésében is int bennünket: "Úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét"! Ősi próféciát idéz: "Ezt mondja az ÚR: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek. Megőrizlek…" (Ézs 49,8) Az Ószövetség evangélistájának szavai számunkra is örömüzenetet jelentenek; Izráel megváltója, Szentje, a mi Megváltónk is lehet; ha hittel elfogadjuk ezt az Úr által felkínált ingyen kegyelmet! Csak a mai nappal rendelkezhetünk! "Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!" - ezt tanácsolja egy mai költő, énekversében is. A böjt nem külsőségekben megnyilvánuló cselekedet, hanem a Jézussal való bensőséges találkozás áldott ideje; amikor elfogadjuk az ő cselekedetét; váltsághalálát a saját életünkre nézve érvényesnek. Jézus s mindenkori tanítványainak böjtje szorosan összefügg; mert Krisztusban mi mindennel bírók vagyunk; és elég nékünk az Isten "tartalmas" kegyelme! Ő helyet készít szíveinkben az üdvözítő hitnek. A nagyböjti időszak nyitányaként, másfélezer esztendő óta Pál apostolnak ez a különös vallomása hangzik fel az Egyházban. A megkapott kegyelmet mi, ne tegyük üressé! Tartalmas az a kegyelem, amelyet Krisztus szerzett meg áldozatával; és amely a megigazulást jelenti számunkra. Ebből az következik, hogy a megváltást nyert keresztyének többé már nem önmaguknak élnek, hanem Krisztusnak. A tanítvány böjtje tehát tartalmas böjt, mert (Pál mai gondolatait csupán címszavakban összefoglalva) benne van: 1.) a váltság elnyerésének öröme és békéje; 2.) a szenvedés értelmének a felismerése; 3.) Isten szolgálatának dicsősége; és 4.) a Krisztusban való hit bizonyossága is. Mindezekért könyörögve, egy középkori ima szavaival, így hívjuk Istent segítségül e böjt kezdetén: "Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hozzám jöjj, de irgalmadra szorulok és sóvárgom kegyelmedet. Nem is bízom semmi másban, csak a te drága szent igédben, melyben ígéred nekem, méltatlannak; bűneim bocsánatát. Uram, nem kételkedem igédben. Legyen nékem a te beszéded szerint! Ámen." – Úgy legyen. |
B. | Heti "Ne félj!" vezérige | |
"Dávid ezt mondta neki (Mefibósetnek): Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért…" | ||
2Sám 9,7a |
C. Ünnepi vers | |
Pecznyík Pál | |
BÖJTI ÚTON! Böjti úton, amint megyünk; | |