HATVANAD VASÁRNAPJA | ||||||||||||||||||||||||||
2007.02.11 | ||||||||||||||||||||||||||
A. Mai gondolatok a vasárnap óegyházi epistolájáról | ||||||||||||||||||||||||||
Elég neked az én kegyelmem! | 2Kor 12,1-9 | |||||||||||||||||||||||||
Az Úrnak ez a kijelentése nekünk is szól, nemcsak Pál apostolnak; mikor testi erőtlenségében a tövis eltávolítását kérte a testéből. De felismerte, hogy a Sátán angyala azért gyötörte, hogy ő el ne bizakodjon az átélt kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt. A balga és a bölcs dicsekedésről tanítja Pál a mindenkori keresztyéneket, mert ők sem kerülhetik ki a keresztet az életükben. Pál a keresztről vallott teológiai tanítását személyes életére vonatkoztatja, mikor így ír: "Az Isten 'erőtlensége' erősebb az emberek erejénél. És azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket." Ezért "aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék" (1Kor 1,25.27.31)! Mi is gyakorta átélhetjük saját tehetetlenségünket; és ekkor tapasztalhatjuk meg a legteljesebben Isten erejét. S közben felismerhetjük: egyedül az ő kegyelmére vagyunk utalva! A legnagyobb kegyelem; amikor személyes meggyőződésemmé válik, hogy minden kegyelem az én életemben! A hiteles keresztyénség biztos jele az őszinte bűnismeret és bűnvallás. Tudhatjuk, hogy gyötrődésekor Jézus háromszor ezt kérte: "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt" (Lk 22,42-43). Mivel Jézus elvégezte megváltásunkat; megszabadított a bűntől, haláltól és az ördög hatalmából; így "a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk" (2Kor 4,17). Pál bepillanthatott a paradicsomba, ahová a megtérő lator is jutott. De ő kívülállóként élte át a különleges kinyilatkoztatást, amely titok a mi számunkra. "Csak" Isten kegyelme marad meg nekünk, amely elég az üdvösség kapujáig; s Isten örök országában majd mi is mindent színről-színre látunk. Addig pedig adjunk hálát az Úrnak, hogy az ő ereje lakik bennünk; s ezáltal célhoz érünk! Gondolkozzunk el Luther szavain: "Bűneim oly számosak és oly súlyosak, hogy ha azokat a maguk valóságában ismerném, belehalnék az iszonyatba. Isten azonban kegyelmes. Csak annyit ismertet meg velem bűneimből, hogy el ne bízzam magam!" "Mert így szólt hozzá (Jónátán): Ne félj; nem ér utol apámnak, Saulnak a keze! Te leszel Izráel királya, én pedig a második ember leszek melletted." 1Sám 23,17a
|
2007.02.11 HATVANAD VASÁRNAPJA
2007.02.11. 00:03 Andreas
Szólj hozzá!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.