SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN A 16. VASÁRNAP | |||
2007.09.23 | |||
A. Mai gondolatok a vasárnap óegyházi epistolájáról | |||
Ismerjétek meg Krisztus szeretetét! | Ef 3,13-21 | ||
Pál, aki a Krisztus foglya értünk, pogányokért (azaz nem zsidó származású keresztyénekért); szólít fel arra, hogy a hit által Krisztus lakjék a szíveinkben, mert csak így tudjuk megismerni Krisztusnak a minden emberi ismeretet felülmúló szeretetét. S ez csak az Isten Szentlelke által történhet meg, aki mindent megtehet, sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük, vagy azt el tudjuk gondolni emberi értelmünkkel. Az igazi ismeret, Istennek az ő Fiában megnyilvánuló szeretete megtapasztalását jelenti. Mindez emberi képességeinkkel lehetetlen; "de ha valaki szereti az Istent, azt már ismeri az Isten" (1Kor 8,3)! Tehát a kezdet Istené; ő igazán jól ismeri teremtményeit, és éppen ezért Krisztusban jelentette ki az ő szeretetét: Mert úgy szerette Isten a világot s benne ember gyermekeit, hogy egyszülött Fiát adta a keresztre érettünk, helyettünk és miattunk, hogy aki hisz az Úr Jézusban, el ne vesszen, hanem vele éljen örökké; az Istennel szeretetközösségben! (lásd Jn 3,16) Tehát, csak akiben Krisztus lakik a hit által, s megismerve az ő szeretetét; eljuthat Isten mindent átfogó teljességéig, az örökkévalóság dimenziójába. Ezt emberi dimenziókkal próbálja érzékeltetni az apostol, de tudjuk, ez lehetetlen vállalkozás az ember részéről; Istennek azonban minden lehetséges! A mi belső emberünket az Atya erősíti meg Lelke által, hogy a Fiú lakjék bennünk. Íme, a Szentháromság megfejtett titka: a teremtő, megváltó és megszentelő Isten; gyermekeiben vesz lakozást, sőt szeretetével tölti be életüket! Ez a belső megismerés; az örök Vagyok bennünk lételének felismerése, térdre kényszeríti az ő teremtményeit, és imádásra nyitja meg ajkainkat. Hiszen a Krisztus szeretetét megtapasztalt, s naponta abból élő keresztyén egyetlen élethivatása: Isten dicsőségének a meghirdetése ebben a világban. S ez bizonyságtétel az ő Fiában nyert üdvözítő szeretetről szól; amely örökké való, végtelen életet jelent Isten kegyelméből, mert az övé "a dicsőség az egyházban, Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké" (Ef 3,21)! Luther Márton minderről ezt írja: "Krisztusnak a szívünkbe való telepítése azt jelenti, hogy megismerjük őt, mint Megváltónkat, akiben Istent Atyánknak nevezhetjük, s vesszük a Szentlelket. De hogyan ragadhatjuk meg az élő Istent a szívünkben? Nem gondolatokkal és cselekedetekkel, hanem egyedül élő hittel!" |
B. | Heti "Ne félj!" vezérige | |
"Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt, az arámi Recínnek és Remaljá fiának a haragja miatt!" | ||
Ézs 7,4 |
C. Ünnepi vers | |
Pecznyík Pál | |
JÖVEL JÉZUS! Jövel Jézus, menny Királya, | |