AZ EGYHÁZI ÉV UTOLSÓ ELŐTTIT MEGELŐZŐ VASÁRNAPJA | |||
2007.11.11. | |||
A. Mai gondolatok a vasárnap óegyházi evangéliumáról | |||
Mindenkor az Úrral leszünk! | 1Thessz 4,13-18 | ||
Csodálatos örömhír csendül fel Pál apostol e szavaiból, amelyekkel az egyházi esztendő vége felé, a feltámadás rendjéről tanít bennünket. Mi fog történni a Krisztus második eljövetelekor? A benne hívők számára ez a kegyelem ideje, az üdvösség napja lesz! Az apostoli hitvallás ezt tanítja: "Jézus eljön ítélni élőket és holtakat", s "Hiszem a test feltámadását és az örök életet"! Reménységünk alapja mégsem a mi hitünk, hanem a feltámadott és élő Úr Jézus Krisztus! Pál a tudatlanságunkat akarja eloszlatni ezekben a kérdésekben: a halál, az elalvás csak a testre, és nem a lélekre vonatkozik. A lélek a halál idején sem alszik! Gondoljunk a gazdag és a Lázár példázatára. Továbbá; nincs megsemmisülés a halálban! Nincs vége az életnek a testi halállal, mert a hívő örök életet nyer kegyelemből, a Krisztusért, hit által; de a hitetlent örök büntetés sújtja. Már Jób is tudott erről: "Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más" (Jób 19,25-27)! Elváltozunk s felragadtatunk Jézushoz; az akkor élők s az életre kelt halottak, hogy vele legyünk örökké! Aki földi életében már az Úré volt, az a halálban is vele van; így "akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk" (Róm 14,8)! Az első keresztyének és Pál is úgy vélte, hogy még az ő földi életükben visszajön Jézus, ezért írja kétszer is: "mi, akik élünk és megmaradunk". De eljövetelekor, "mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra" (1Kor 15,51-52). Mi is vigasztaljuk egymást ezekkel az igékkel! Az utolsó kérdésre, Márton napján; a teológus Luther felel: "Vajon az istentelenek is feltámadnak? Igen, éppen úgy, mint az istenfélők. Mert Krisztus mindenek bírája; élőké, holtaké, jóké, gonoszoké, igazaké s istenteleneké. De csak az őbenne elaludt hívők jutnak el a kibeszélhetetlen dicsőségre és kegyelemre. Az istentelenek pedig, akik hitetlenségben halnak meg, nem jutnak az Úr elé a magasságba, hanem idelenn maradnak, és hangzik ítéletük: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre!" De ma még, mindenkinek hangzik az Úristen arany-evangéliuma: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16) |
B. | Heti "Ne félj!" vezérige | |
"Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel! Én megsegítlek - így szól az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje." | ||
Ézs 41,14 |
C. Ünnepi vers | |
Pecznyík Pál | |
ISTEN HARSONÁSA Mint gyermek indult el a kis bányász házból, | |